Tetoválás során az emberi vagy állati bőr pigmentálását változtatják meg a bőrrétegekbe vitt színezőanyagok segítségével a legkülönbözőbb célokkal, mint például a test díszítése, a törzsi hovatartozás jelzése, esetleg az azonosítás, mint például a kutyák fülébe tetovált szám esetében.
A szó eredete
A tetoválás szó eredete a „tatau” polinéziai szóra nyúlik vissza. A szó Tahitiből terjedt el világszerte, első ízben 1769-ben jegyezték fel, Cook hajóján, az Endeavour-on. A szó jelentése „nyomot hagyni”. A Cook-ot követő tengerészek terjesztették el mind a szó használatát, mind magát a tetoválást is Európában. Az angolosított kiejtés különböző változatok után a „tattoo” szó formájában állapodott meg.
A tetoválások megjelenése különböző népcsoportokban
A legrégebbi ismert emberi tetoválást Ötzi viselte, az 1990-es években az Alpokban talált férfimúmia. Bőre párhuzamos és keresztre emlékeztető rajzolatokkal volt díszítve.
Egyiptomi agyagfigurákon pontsoros dísz látható az i. e. 4. évezredből. Thébai női múmián festéknyomokat találtak, szintén az i. e. 4. évezredből. Hasonló korú mezopotámiai agyagszobrokon is tetoválás látható.
A görög korban Hérodotosz feljegyzései szerint a trákoknál a tetoválás az előkelőség jele volt.
Felderítőik és rangjelzésük azonosítása miatt került a katonákra tetoválás. A rómaiaknál a bűnözőket és a rabszolgákat jelölték meg bőrbe karcolt jelekkel.
Római korból származó feljegyzések maradtak fent az asszírok, agatirszek, skótok, illetve piktek tetoválásairól.
Ázsiai népeknél, egyes kínai és vietnámi törzseknél az állatábrázolások voltak gyakoriak.
Japánban egy krónika említi a 720-as években az arcon viselt vallási témájú tetoválásokat. Korábban a bűnözőket jelölték tetoválással a homlokukon. A ma ismert japán, egész testre kiterjedő színes tetoválás az 1700-as években alakult ki. Ennek oka, hogy színes ruhát csak a királyi család hordhatott, ezért a közemberek testüket színes tetoválásokkal ékesítették.
Amerikai, afrikai és óceáni népeknél is gyakori volt a test díszítése bőrbe karcolt jelekkel.
Az európai népeknél a tetoválás újbóli felfedezése egy Polinéziából Londonba hozott férfi által terjedt el az 1600-as években.
A 19. és 20. század elején illegális volt a tetoválás, elsősorban a börtönökben fogvatartott bűnözők között vált szokásossá. Általánosan a kozmetikai tetoválások terjedtek el, a szemöldök és a szájkontúr kiemelésére. Mára már azonban minden korú és társadalmi állású embernél találkozhatunk tetoválásokkal.
A tetoválások célja és jelentése
A tetoválásoknak – esztétikai funkciójukon kívül – társadalmi jelentőségük is van. A polinéziaiaknál a tetoválás mintája, valamint a tetoválásokkal borított bőrfelület nagysága társadalmi rang szerint változik; különböző életkorokban más és más mintákat visznek a bőr más és más részeire, míg az előkelőknél, a test egész felületét díszes tetoválás nem borítja.
Vannak meghatározott törzsi, nemzetségi minták, jelek is: Afrikában például egyes törzseknél az arcon elhelyezett tetoválási mintákból meg lehet állapítani egy-egy személy törzsi hovatartozását.
Új-Zélandon a tetoválás annyira hozzátartozik az egyéni jellegzetességekhez, hogy a halottak emlékére faragott szobrokon nem az arcvonások vagy a testalkat életszerű visszaadására törekednek, hanem a szoborra vésett bonyolult és a tetovált mintákkal megegyező motívumok mutatják meg, kit ábrázol a faragvány.
Napjainkban a tetoválás sokak számára nem csupán divat, hanem az önkifejezés eszköze. Minden tetoválás egyfajta üzenet a külvilágnak, de a viselője számára is fontos mondanivalót hordozhat. A régi idők börtönben készített tetoválásait felváltották a szalonokban készített, jó minőségű tetoválások, amelyek (a teljesség igénye nélkül) számos stílusban léteznek: traditional, realistic, watercolor, tribal, new school, old school, neo traditional, blackwork, 3D, abstract, anatomical, biomechanical, black and grey, dotwork, geometric, gradient, line, mandala, minimalist…